A Millennium Bridge London első gyalogos függőhídja, amely a Southwark Bridge, valamint a Blackfiars Bridge között, a Bankside és a City városrészeket köti össze a Temze felett kecsesen átívelve. Ez az első új építésű híd Londonban a Tower Bridge 1894-es átadását követően.

A hidat 1998-ban kezdték építeni, átadása 2000 júniusában történt meg, azonban a hidat három nappal megnyitását követően lezárták, mert a 18,2 millió fontba kerülő híd erős imbolygását tapasztalták.

A 2000. június 10-i átadást követő napon becslések szerint 90 ezer ember gyalogolt át a hídon. A mérnökök és – nem kevésbé – a hídon áthaladók meglepve tapasztalták, hogy a híd nem várt erős oldalirányú kilengésbe kezdett, így előszőr egy tétova kisérlettel az egyszerre áthaladók számát próbálták korlátozni, majd a harmadik napon a hidat lezárták és csak 2002-ben nyitották meg ismét a nagyközönség előtt.

A londoniak azonnal elkeresztelték a hidat, amely a tapasztaltak alapján rászolgált az "Imbolygó híd" (Wobbly Bridge) becenévre.

A hidat lezárástát követően azonnal vizsgálatok sora alá helyezték, majd a módosítások kivitelezését és tesztelését követően 2002-ben ismét megnyitották a nagyközönség előtt. Az 5 millió fontos átépítés során számos oldalirányú lengésgátlót építettek a hídpálya alá. Az átépítést követően többet nem jelentkezett az oldalirányú osszcillálás.

A zűrös megnyitást és átépítést kisérő felfokozott visszahang elültével manapság a modern London egyik ékköve a Milleniumi híd, amely összeköti a Szent Pál Székesegyházat és a Tate Modern-t, mint a Temze part két kiemelkedő turista látványosságát.

A Millenniumi híd tájolása révén pont úgy helyezkedik el, hogy észak felé nézve tisztán látható a Szent Pál székesegyház homlokzata, melyet a híd pillérei öveznek.

A föggőhíd kialakítása olyan, hogy az oldalankénti 4-4 acél tartókábel a 325 méter hosszú híd szintje alá bukik a két Y alakú pillér közötti részen, hogy semmi ne zavarja a híd közepén a Temze parti London panorámájában gyönyörködőket.