London számtalan emlékműve közül ez „az” Emlékmű, mely az 1666. szeptember 2-án kitört nagy londoni tűzvésznek állít emléket. A tűzvész 1666. szeptember 2-án egy vasárnapon ütött ki az Emlékműhöz közeli Pudding Lane egy péküzletében. A tűzben - amely három napon át tombolt - London nagy része elpusztult. Jószerével csupán a kőépületek maradtak épek.

II. Károly mérnöke, a Szent Pál Székesegyház építője, Sir Christopher Wren és barátja, kollégája, Dr. Robert Hooke nevéhez fűződik egy, a tűzvésznek és a város újjáépítésének emléket állító dór oszlop emelésének gondolata. Az oszlop 1671 és 1677 között épült fel portland-i kőből. Hogy elegendő mennyiség álljon rendelkezésre, 1669. május 4-én a király parancsba adta, hogy csak Wren engedélyével lehet az Ise of Portland bányájából követ elszállítani.

Az Emlékmű 61 méter (202 láb) magas - pontosan ennyi a távolság az oszlop és a Pudding Lane-i ház között, ahol a tűzvész idején az első lángok felcsaptak.

Az oszlop belsejében 345 csigalépcsőfok vezet felfelé. 311 lépcső megtétele után az oszlop tetején található kilátó-teraszhoz érünk, melyből - sokak szerint - szebb kilátás nyílik, mint a Szent Pál Székesegyház tetejéről, hiszen innen a székesegyházat is látni... A kilátó-terasz fölött egy 13 méter magas aranyozott tűzgolyó jelképezi a várost ért természeti csapást.

Az oszlop talapzatának három oldalán latin feliratokat találhatunk: az északi oldalon a város pusztulásának, a déli oldalon az újjáépítésének állítottak emléket, a keleti oldalon pedig az Emlékmű építésében részt vevők nevei és fontos évszámok kerültek feltüntetésre.

Az oszlop nyugati oldalán Caius Gabriel Cibber szobrász által készített dombormű található. A dombormű allegórikus jelenetet ábrázol: London városát egy női alak szimbolizálja lehajtott fejjel, zilált hajjal, erőtlenül leengedett balkezében karddal. Mögötte a szárnyas Idő, amely épp megpróbálja felemelni a Várost. Mögötte a város polgárai biztatóan emelik fel karjukat. A Város mellett egy másik nőalak, mely egyik kezével gyengéden megérinti, míg a másikban tartott szárnyas jogarral az ég felé mutat, ahol felhőkön istennők ülnek. Egyikük kezében a jólétet szimbolizáló bőségszaru, a másik a békét szimbolizáló pálaágat tart a kezében. Lábánál kaptár, mely az Ipart szimbolizálja, ami a legnagyobb nehézségen is túljuttat. London alakja mögött az égő város látható. Az ellenkező oldalon három-négy lépcsőfok, melynek tetején római ruhában, fején babérkoszorúval II. Károly áll. Épp három kísérőjét küldi London megsegítésére: a Tudományt, a tájolót a kezében hordozó Építészetet, és a sapkáját lengető Szabadságot. A király mögött ott áll testvére, York hercege is, aki egyik kezével kivont kardot tart a város védelmében, másikban koszorút a Város megkoronázásra. Mögöttük áll az Igazság egy koronával, és egy oroszlánt fékentartó Bátorság. A háttérben a város újjáépítésének mozzanatai.

1732 és 1842 között többen véletlen baleset következtében zuhantak le az oszlopról, míg hatan öngyilkossági szándékkal vetették magukat a mélybe. Ezért 1842. augusztusában az oszlopot ideiglenesen bezárták és a kilátóteraszt vaskerítéssel vették körül.

A második világháborúban - bár komolyan megrongálódott - az Emlékmű ellenállt a támadásoknak. Érdekesség, hogy az első bombák pont a Vilmos király utcára hullottak, mely szinte pont olyan távolságra esett az oszloptól, mint a már emlegetett Pudding Lane...

A háborút követően az Emlékmű 1945. augusztus 13-án nyílt meg ismét a nagyközönség előtt.

A 2007. júliusában kezdődött, 4,5 millió fontot felemésztő, 18 hónapig tartó felújítási munka eredményeként megtisztították az oszlopot, megváltoztatták a kilátó vasrácsát, új világítás került felszerelésre, az oszlop tetejének gömbjét 30 000 új aranylapocska fényesíti, és tervek szerint – a lépcső megmászására nem hajlandók (vagy nem képesek) számára – a kilátóból látható 360 fokos panorámaképet levetítik a földszintre is.