London leghíresebb terén, a Trafalgaron álló művészeti galéria, mely a világ egyik leggazdagabb képtára. 2300 darabos, 1250 és 1900 közötti festménygyűjteményében megtalálhatók a legnagyobb olasz és németalföldi mesterek – pl. Botticelli, Verocchio, Michelangelo, Leonardo da Vinci, Rafaello, Tizian, Rembrandt, Cézanne és Van Gogh – remekművei.
A 2. világháborúban Kanadába akarták menekíteni kincseit, ezt Winston Churchill kifejezett utasítása akadályozta meg.
A Nemzeti Képtár létrehozására – azaz hogy ne csupán magánképtárak működjenek, hanem legyen a „köz”-nek is képtára – már 1777-ben javaslatot tett John Wilkes képviselő, a kor neves festője, Joshua Reynolds barátja.
Bár pont ezidőtájt kínálták fel eladásra az elhunyt miniszterelnök, Robert Walpole gyűjteményét, de a parlament hezitálása miatt azt II. Katalin orosz cárnő vette meg.
A javaslat 50 évre feledésbe merült. 1823-ban George Beaumont gazdag műgyűjtő, mecénás, és műkedvelő festő felajánlott gyűjteményét a Nemzeti Képtár alapjául.
A gyűjtemény még abban az évben kibővült a gazdag kereskedő, John Julius Angerstein hagyatékának 38 csodálatos darabjával. Ekkor még az Angerstein házban mutatták be a formálódó, majd hamarosan gyors gyarapodásnak induló gyűjteményt a nagyközönségnek.
A múzeumnak helyet adó épület 1832-38 között épült William Wilkins tervei alapján, és a londoniak büszkén hangoztatják, hogy a „National” jobb beosztású, mint a párizsi Louvre. Hosszan elnyúló, korinthoszi oszlopokkal és zöld kupolával ékesített épülete uralja a Trafalgar tér északi oldalát. Az épület külső méretei már sejtetik, mekkora gazdagság tárul elénk odabent. |