Az emlékmű Frederick yorki herceget, III. György másodszülött fiát örökíti meg, aki a brit hadsereg főparancsnoka volt 1795 és 1809, valamint 1811 és 1827 között. Egy angol gyermekdal tanúsága szerint katonáival keményen bánó parancsnok volt: „A nagy öreg Yorknak tízezer fia van, felküldi őket a domb tetejére és leküldi onnan.”

A York-i herceg halála (1827.) után kezdődött az emlékmű építése, melyre valamennyi katonának egy napi zsoldját kellett felajánlania. Állítólag ez ellen a herceg népszerűsége miatt senki nem tiltakozott...

A herceget a neves szobrász, Sir Richard Westmacott 4 méter (14 láb) magas bronz alkotása kardjára támaszkodva, köpenyét félvállra vetve, a térdszalagrend egyenruhájában ábrázolja.

A szobor egy 38 méter (124 láb) magas toszkánai stílusú, skót gránitoszlopon áll. Az obeliszket Wyatt tervezte, 1833-ban került felállításra.

Az oszlop belsejében 168 lépcső vezet fel a szobor alatti, szögletes kis kilátóerkélyhez. A kilátó a XIX. században még látogatható volt, de később - az emlékmű megkímélése érdekében - lezárták a látogatók elől.

Az emlékmű a római Trajanusz oszlop mintájára készült, ám - sokak véleménye szerint - csupán annak karikatúrája, mivel az oszlophoz képest túl kicsiny, babaszerű maga a szobor.

A rossznyelvek szerint a szobor azért került egy ilyen magas oszlop tetejére, hogy a herceg, aki 2 millió fontos adósságot hagyott hátra, megmeneküljön hitelezői elől...

Az oszlop tetejéről sokan vetették magukat öngyilkossági szándékkal a mélybe, pl. 1850. május 14-én Henri Joseph Stephan, francia zeneszerző is. Ezt követően a kilátóteraszt vasrácsokkal vették körbe.